... nyakláncom mint törött jegygyűrűt az asztal szélére raktam volna le, lopva néztem volna körül a szobában amit annyiszor elképzeltem, amiről álmodtam is már.Talán eszembe ötlött volna a gondolat, hogy kiélvezem a pillanatot,hogy utolsó kép mielőtt elalszom te vagy, majd a párnámat a tiédhez igazítva hajtottam volna álomra a fejem.
...szó nélkül tűrtem volna, hogy a hajamba túrj és végig simítsd az arcom,amint szemeim megszokta volna a sötétet,habzsolták volna az ismeretlen környezet minden szegletét és téged és vártam volna a szavaid, mert az álom még messze járt volna sosem látott berkekben.
...hiába próbálkoztam volna józanul gondolkodni, esélyem sem lett volna, tőlem csak annyira futotta volna, hogy fejjel neki rohanjak a balsorsomnak és karjaidban kössek ki. Forró ölelésbe zárt gonosz kapzsi érzések...kaján vigyorral hemperegtek volna mellkasunkban. De hevesebben verne most a szívem, ha megtörtént volna.
...üres volna minden egyes szó ami elhagyja a számat,hiába próbálnám magamat feloldozni, összeroskadnék a tettek súlya alatt. Bánkódnék múlton, jelenen és jövőn, és csendben imádkoznék, azért hogy bár ne lennék ilyen gyarló és bár előbb jött volna el ez a perc.
...tudnám, hogy mi miért történt és tudnám, hogy neked nem rám hanem valakire van szükséged.
Ha megtörtént volna ...
de
nem
történt
meg!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.