mikrorope

namivan? megsem sikerult a rosszabbik feled kizarni a buszbol? csak
eljott potyautaskent es tovabb vakarna azt a kis kelest ami regebben
meg az onbecsulesed volt.. kurvanagy szerencsed hogy van aki az
arcodba nyomja, mert lenne itt potencial, soksok evadnyi majdholnap
meg nemerdekel. marpedig ez mar tenyleg az a resz, itt mar nincs
kifogas, ha valamikor akkor most bizonyitanod kell hogy erdemes vagy
onmagad tarsasagara. sot, baratsagara. pf. probalkozzal kesobb. de
nem tunok el, hajtani fogom azt ami egyszer lenni akartam, amibol
kaptam egyszer túl sokat és most csak loholok mögötte.. amit olyan
szivesen láttam volna viszont egy ferde szempárban de nyoma sincs,
most meg csak kiabálok halkan, kopogtatok az ajtómon hogy bejöhetek
már? elengedted a kepzeletbeli vendéged? mert niiincs oottt
seeennkkiii, nekem kéne otthon lenni! naja. kicsit nehéz ha már
otthon sincs otthonod, kapaszkodsz a csend hiányába mert az még
legalább emlékekből építkezik, szépen magasra csak picit átlátszó.
még mindig jobb mint a romhalmaz ami körbevesz nélküle. majd egyszer,
majd holnap, majd valamikor de ez még nem az a nap. ma még csak
pacsit adok a minusz pecsétnek. tessék itt van. elvesztem a
tavaszban, elvesztem a sok oda visszában és nagyon sokat kell még
utazgatnom egyhelyben hogy összeszedjem azokat a darabokat amiket
hatalmas vigyorral vágtam ki és hagytam ott zöld kárpitokon,
rotterdam bevásárlóközpontjaiban, széttépett levelekben, amszterdam
véres utcakövein és a túúúúl sok csalódásban. csalódtam! nem szeretek
csalódni, a csalás nekem kizáró ok, olyan ok amire hetethét országon
túl kirúgás a válasz. hát ki is rúgtam magam. hiányzok is magamnak.
de nem ennyi a történet, hadd mentsem már magam, hadd meséljem el
hogy mennyi minden nem úgy ment ahogyan az egyenes diktálná. nem
mesélem. elég ha én tudom, és még én sem tudom. nem merem. itt se
vagyok. jónapot..