mikrorope

-szóval? mi volt a terved?

-hát elsősorban hogy soha többet nem találkozunk.
-pf. eezt te se gondolhatod komolyan.
-jó mi? lehet nem is gondolkoztam. lehet hogy nem is volt terv!
-általában nincs.
-mert ha van akkor se úgy lesz, blaablablabla.
-nem, azért mert nincs rá időd. ha meg van, akkor már rég rossz. ugye.
-mert neked volt hogy bejött már egy is?
-barátom! kivel is beszélsz?
-azt hittem magammal..
-háát az elég szűkös megfogalmazás. magaddal, is. meg mindenki mással, aki van,volt vagy valaha lesz az életedben. talán nem túlzok nagyot ha azt mondom, hogy én vagyok a terv.
-igen igen, ezt ismerem már. mindennek oka van, minden tart valahova, a zsákutca is csak azért zsákutca hogy amikor megfordulok egy kerülőútért akkor már virágok nyílnak ugyanazon az utcán..
-me..?
-NEM! elegem van! nem akarok értelmet keresni, nem akarlak téged, nem beszélgetni akarok, nem vááárni és mindig megnyugtatódni, abból elegem van! mindenből elegem van, csinálni akarok. most. azt akarom hogy csináljak, és amit csinálok az számítson..
-miiinnden számít. el ne felejtsd.
-nyilván, az is amikor a nemtomhánymillióból elpazarlok 24 órát. sorozatokra, nasira, fröccsre, kitudja honnan jövő és hova tartó vallomásokra.. mindennek frankón sok értelmét látom.
-rajtad múlik.
-kezemben a kulcs. ach ja. mégis képes vagyok belesüppedni újra és újra, holott tudom minek kéne történnie.
-nem tudod.
-naja. mert ha mindent leszarok és fontosabb dr cuddy alsóneműje mint az akinek a legjobb barátomnak kéne lennie, ha egy fiktív valóságban töltöm az éber óráim majd bűntudattal fekszem le újra az ágyba amiből fel sem keltem és folytatom REM-ben.. annak is, mindennek úgy kellett lennie. és már hülye is vagyok amiért bűntudatom van.
-a bűntudatod jogos, hülye is vagy.
-akkor?
-nem megyek bele hogy meg van e írva, hogy hogy kell lennie a dolgoknak, hogy mire hivatkozom amikor azt mondom hogy tudom. felesleges. neked annyit kell tudnod hogy így van, a tegnapodból tanulni tudsz, nyilván a magamfajtáknak a bűntudat, a megbánás, szomorkodás hiányérzet mind üres szavak, mert mindent egészben látunk. ettől még neked mint halandónak szerves részed, ha nem lenne meg benned, bogaram.. pszihopata lennél.
-én azzal bőven kibékülnék.
-én meg egy kocsit szeretnék.
-hagyjál békén, nem is szeretek veled beszélgetni. idegesítő hogy mindent tudsz, mindent előb tudsz, jobban tudsz, máshogy tudsz, idegesít a nyugodt mosolyod, hogy úgy nézel rám mint egy ovodásra, és hogy mindezt tök jogosan csinálod. csak egy pici időre cserélnénk! csak egyszer élnéd meg amit én...
-...
-ERRŐL BESZÉLEK! Tudom, tudomtudom hogy megélted, mindenen keresztülmentél oda vissza keresztbe amennyiszer csak lehet, csak törölnéd le azt a felsőbbrendűséget az arcodról. vagy kennéd az enyémre.
-ha jól emlékszem, neked is volt már belelátásod.
-igen, persze, tudom. ez is a fő oka annak hogy most itt beszélgethetünk, hogy nem hajtok semmit amit nem éri meg, hogy szabad vagyok, hogy elértem amit elértem, hogy lehetőségeim vannak, hogy emberek vesznek körül és hogy próbálkozom. És nagyon is hálás vagyok érte. De olyan nehéz elhinni hogy várhat még meglepetés.
-ó ha tudnád.
-és.. és ha csak egy picit mondanál? mondani se kell, bólints ha megkérdezem megéri e!
-ha nem érné meg, nem léteznék én sem.
-azért jól csinálod amit csinálsz. örülök hogy téged választottalak. tényleg. szeretlek én. tudom hogy tudod haggyálbékén hadd mondjam el. Azt se tudom mit akartam. egyszerre vagyok kétségbeesve és halál nyugodt amikor rád nézek. annyi kérdésem lenne, annyi mindenre hittem azt hogy az már a válasz lesz, sőt hogy kérdeznem se kell.. és mind mind csak egy újabb kérdéshez vezetett, a miértek, a hol mikor hogyanok. de főleg a kik.
-ezért vagy az egyik kedvencem.
-magamnak is kedvence vagyok. aggódom magamért, félek magamtól, megvetem elítélem majd mevigasztalom, kényeztetem és porba rugdosom. semmit nem csinálok magam nélkül. még azt is magammal tettem amikor elvesztettem magam.
-ha úgy érzed, menj és keresd meg.
-aztán melyik út megyen itt budára?
-mindegyik. pontosabban, egy van, pont az amin jársz. és mindig az lesz a helyes. bárkit is teszel zsebre, bárki mellé ülsz a vonaton, akárhány rész house-t nézel meg. mind mind érted van. ennek elégnek kell lennie.
-gondolom, elég is. annyiszor elképzeltem már. annyiszor rosszul.
-nem a te dolgod elképzelni. neked benne kell csak lenned. beletöltened a magadét, és reménykedni hogy így képzelték odafenn.
-és ha nem? azt mikor tudom meg?
-időben..
-és ő? ő nem tett semmit, ő ugye megkapja? ő megérdemli. kenjétek rám a végén, nekem annyira mindegy. annyira megérdemli. aggódom érte, sajnálom és úgy tennék valamit.
-nem a te dolgod. neked csak el kell engedned. a hit is segít.
-hát abból nem tudok sokat felmutatni. bennem valami reményféle van. hogy ha van valami, akkor az hasonló ahhoz ahogyan én csinálnám. eddig elég volt.. mindig megtaláltalak téged is.
-mindenki ahhoz nyúl ami a legközelebb van.
-azért, majd néha megfogod a kezem?
-mindig fogom. sosem eresztettem el. próbáld egyszer megfogni a sajátod. a fizika is csak addig érvényes amíg magyarázni akarsz dolgokat.
-hát én még magyarázok. nem segítek vele mi? ne válaszolj. köszi. pacsi. nyilván nem. még az időt is számolom. majd azt is elhagyom..
-viszlát legközelebb.
-mostmééééér nemárlégyszi annyira belejöttem nemúúgygondoltam azt a pacsit!! jóvan na, értemén. mennyél. remélem nem mostanába látjuk egymást legközelebb. remélem nem csak színjáték az a kőarc ami úgy sugárzik mindig. remélem egyszer tényleg hasonlítok majd rá. na tessék.. jöhetne már az izgi rész. na mindegy majd utólag elmondom. hé. köszi..