mikrorope

És megint azon kapódom, hogy szemben ülök velem a vonaton. Látom arcom a tükröződő üvegben,bámulom a rohanó tájat amíg el nem homályosul szemem előtt.Eső áztatja a poros üveget.Végig fut a hátamon a borzongás, üresen élő, ébren is álmodó test vagyok és most nem tudom…

Ha felteszem magamnak a kérdést félszegen Hogy min múlott? Talán egy fél szegen? Vagy, hogy beszélni nem tudtunk,csak részegen? Vagy, hogy átsiklottunk minden apró részleten... De nem kérdezek fölösen, hisz hiába Mert nevedet én nem foglalom imába És nem zuhanok többé…

... nyakláncom mint törött jegygyűrűt az asztal szélére raktam volna le, lopva néztem volna körül a szobában amit annyiszor elképzeltem, amiről álmodtam is már.Talán eszembe ötlött volna a gondolat, hogy kiélvezem a pillanatot,hogy  utolsó kép mielőtt elalszom te vagy,…

Ülnek egymás mellett és látom rajtuk, hogy sajnálják. Olyan mély, őszinte szomorúsággal sajnálják, hogy szinte megsajnálom őket én is. Néznek maguk elé a sötétségre merednek, megfagyott torkukon a boldog kacaj és egyikük sem szólal meg egy hosszú percig,de nem kínos a…