Hallom éneklem értem sírok is...de mosolygok és olyan gyönyörű emlékek rohamoznak meg miközben az ütőeremen tartva két ujjam érzem vérem száguldását. Olyan szép volt, olyan kimondhatatlan szép ami egy életben csak ritkán vagy akár sosem fordul elő, de igen velem már megtörtént. Mindent átszaggató, véráztatta elsöprő földöntúli boldogság. Ez az, ami mosolyt csal arcomra a könnyeim mögé. Ami most már várakozás és remények nélkül bujkál csak bennem és amit egyesek úgy becéznek tapasztalat.
Most már állok elébe, csöbörből vödörbe pottyantam de körülölel minden ebben a új ismeretlen jóban. Kezdjük meg legyünk ott vigyük véghez.Nem hagyom veszni,többet nem...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.