mikrorope

Valahol fent ülök egy dombtetőn, egy 25X75X42-es kősziklán.Az ég lila és nyugtalan, homokszín minden körülöttem,fehér ruhában vagyok, a hajam olyan erősen vág az arcomba a széltől, hogy nem látom a körülöttem elterülő tájat. Úgy közeledik hozzám Jézus, mint ahogy azt a Bibliát olvasva sokszor már elképzeltem, mint feltámadása után az asszonyokhoz. Csak úgy jön, olyan természetesen.Emberi meztelen talpain.Szakállas, a haja hosszú, ahogy azt a konvencionális kiforrott Jézus kép,mely már a retinámra égett megköveteli agyamtól, mégis a létező összes ember arcát látom vonásaiban, a létező összes fény ott van a szemében.

Leül mellém,mosolyog, nem haragszik...habár ismer.

én: Ne haragudj rám, hogy most ezt elképzelem, hogy ide rángattalak a fejembe és miután már annyit kértem, most újra kérek...De nincsen ember aki megértene engem,ha beszélni kezdenék, csak te, aki meghaltál értem is, a bűneim bocsánataiért...

Ő: Tudom, hogy mit teszel, hogy mit gondolsz mit látsz és hallasz.Tudok mindent, bánd meg bűneidet és ne vétkezzél többet!

én: Megbántam, már akkor bánom amikor kimondom a szót, megszületik fejemben az elhatározás, a tevés első rossz gondolatától forr bennem a bűnbánat, de drága Jézus! én tudom, hogy újra el fogom követni az összes bűnömet újra és újra és egyre súlyosabbak lesznek. Nem akarok egy üres kehely lenni, mert a sok rossz ami bennem van kioltja az emberi jóságot belőlem,és kezdek nem érezni semmit, csak lenni és várni, hogy jöjjön nap nap után, várni, hogy jobb lesz ha...ez történik, ha az, ha megnyerem a lottót, ha végre megtalálom az embereket akik, ha végre megtalálom az embert aki, ha...ha...

Ő : Azt hiszed, te vagy az egyetlen aki így őrlődik?

én: Nem, én tudom, hogy sokan érzik ezt...De miért ilyen kétségbeejtően terhes a bűntudat, a kitörnivágyás, olyan bátor voltam régen, nem féltem változtatni, változni, hátat fordítani...de most már rettegek.

Ő : A bátorságot keresni kell, tenni a legjobb meggyőződés szerint,gyermekem, szeretni kell ahogy én szeretlek titeket! Szeretni kell az életet, az embereket akik körülvesznek..."... Legyetek erősek,Minden dolgotok szeretetben menjen végbe"
 Honnan idéztem?

én: Korintusiakhoz írt 1. levél 16,14

Ő: Ugye milyen csodás dolog ez az internet!

én : A templomban ezt az üzenetet kaptam karácsonykor...Igyekszem, remélem egyszer tényleg meg tudok majd "állni a hitben". Félek, hogy elveszek.

Ő: Amit Isten teremtett, sosem vész el!

én: Köszönöm, hogy meghallgattál...És bocsásd meg a mi vétkeinket, ahogy mi is megbocsátunk azoknak akik ellenünk vétkeznek, és kérlek tényleg ne vígy kísértésbe, mert azt nagyon nagyon rosszul viselem...

Még kapok egy utolsó mosolyt, egy önzetlen szeretetből fakadót és lassan elindul valamerre nagyon messzire. Ahogy nézem a távolodó Jézust, lassan én is feltápászkodom és elindulok lefelé a dombtetőről, az ég lassan halványkékre változott, a szél is lecsendesült én pedig visszatérek a valóságba, ahol ismét egyedül vagyok, ebben a zűrzavaros nagy világban.