Ha felteszem magamnak a kérdést félszegen
Hogy min múlott? Talán egy fél szegen?
Vagy, hogy beszélni nem tudtunk,csak részegen?
Vagy, hogy átsiklottunk minden apró részleten...
De nem kérdezek fölösen, hisz hiába
Mert nevedet én nem foglalom imába
És nem zuhanok többé már a hibába
Hogy beleszeretek " a pedagógus" fiába
Nem haragszom rád, mert nem éri meg
Az indokaim Isten nem méri meg
S magamtól becsületem ki védi meg?
Hisz lábbal tiportam,ezt ki érti meg?
Hogy megismertelek, azt még nem is bánom
Hogy félre...az meg most már az én károm
De konklúzióm neked, szívből ádom
Szerelmes kettő lesz és nem három
Most már nincs más hátra, mint előre
Kívánom, okos nőd kapjon jó erődre,
(Bár nem tud màst,jó az egyelőre)
Hogy lakásra is fussa, ne csak heverőre
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.