Fájna, fájhatna jobban is. De csak beleszúr egy aprócska tű a vénámban és gátat rekeszt az életnek. Hegyes fokával belemar a létet jelentő forrásba,hogy minden erőmet kioltsa belőle és én a végletekbe zuhanva ténferegjek holdkórosként a világban. Üresek a szavaim is.Egyre csak repülnek tőlem messze a nyílt gondolatok. Bezárom a kapukat magam körül, de kilesek a kulcslyukon mielőtt betipegnék a házba, hiszen reménykedem, hogy ott áll valaki. Én igazán nem akarok kizárni senkit aki beakar jönni.

Igen még talán bánom is, de a szavakkal óvatlan bánni ezután tilos. Szigorú törvények korlátoznak és íratlan szabályok üvöltenek a fülembe, hogy márpedig akkor is!vagy akkor se!

Kulcsolom kezem a nyakam köré és egy csöpp hideg verejtékbe fojtom magam.

Örüljünk emberek! Itt az idő vigadni!