Elaltatott engem a színes fodros semmi,
Te sem látsz már fától erdőt , de legalább lehet mire kenni,
Lehet mire kenni, hogy mikor is volt? -óh rég
Hogy jó is az, ha reggelente átölel egy pótlék.
Egy alkatrész egy fehér közöny,oszló tetem,
Hogy ajkadra csókjaimat ünneplőbe öltöztetem.
Nincs benned több mint amennyit elképzelek balgán,
Álmodozom nyitott szemmel, a jeges folyó hátán
Nyitott szemmel őrzöm álmod, fekszem üres szíveden
Hogyha itt hagysz hang nélkül tedd utolszor, ha kérhetem.
Most kattan a ravasz, még négy golyó lehet tán a tárban
Odalent a kaput csukd be, a kulcsot fordítsd el a zárban.
De ha egyszer Rá találsz, és beenged mielőtt zörgeted az ajtót.
Töprengj el, hogy ki Ő neked? Örződ? Védőd? Hajtód?
Békés hangon szólok hozzád, ne nézz rám így kérlek
Elfogadtam minden szavad, és elfeledlek végleg.
Most beteszlek egy dobozba, polcom éke vagy, egy szép emlék
Bár hogy holnap még így láton, arra mérget nem vennék.
Mérget csak azelőtt, hogy kötél került a fára
Nah jó éjszakát, én befejeztem...mára...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.