HTML

2013.11.18. 02:18 gozdé

Bécs

Az párkányon kihajolva nézi az utcát, ma este egy ablak mögül sem árad fény a szomszédos házból. Túl késő is lenne hozzá,vasárnap volt, ma már hétfő, lassan ébred a város, új hétre,létre, esélyre.

Minden reggel arra kel fel, hogy ismét átaludt egy éjszakát, álmaira nem emlékszik, nem érdeklik a képek amiket a tudatalatti vágott a fejéhez. Rágyújt egy cigarettára, hasonlóra mint amiért őt dobták el,mihaszna csikként. Eldobták..és zuhan.. Szomorkodni akar, de nem tud. Ismét kiürült teljesen. Apátia. "Lesznek napok amikor nem tudlak annyira szeretni máskor, aztán majd elmúlik"

Ez az a nap amikor nem tudja magát annyira szeretni mint máskor, becsülni sem, csak görnyed az ablakban és fújja a füstöt. Éjfélt múlt két perccel, majd tízzel, eltelik egy fél óra, óra. Negyed kettő, kettő. "Hagyjuk is". Nem számol mert mi haszna? Olyan mint ő, mihaszna...

Nyitott ablak, sötét házak, az utca lámpa üresen vált zöldből sárgára pirosra, sárgára majd ismét zöldre. A zenére üti az ütemet, a szél pedig az arcába sodor egy sárga falevelet. Amint beleszív a cigarettába az majdnem körmére ég, megnyugtató dallal sercen a parázs."én nem dohányzom"-"én sem" .

Valamit rosszul csinál, arra gondol, miközben elsiet mellette egy emlék amit a szaggatott szívdobogás idézett elő. "Mostanában sokszor dobban így a szívem". Ma este mindent lát, pedig teljes a sötétség.

"Du bist mir die Kaffepause zwischen zwei Vorlesungen"

Ő volt,Neki, csak mindenki függ Valamitől. Mi az a fájdalom amit hat éve csillapítani kell?" Mi van a lelkedben amit a szeretetem sem enyhít?"

Egy kósza hajszálával,mely eddig  a vállán ült, útnak indul a szél, viszi messzire mint egy nem várt jó hírt a már régen látott szerelmestől.Egészen egy nyitott ablakig, hogy egy kék szempárba néhány nem létező könnycseppet csaljon.

"Minden egyes sebbel mélyebbre bújik bennem az én, félek, hogy sosem találkozom "magammal" újra."

Aztán csak hagyja, hogy tovább simogassa November az arcát. 

A gyertya csonkig ég, a nap felkel és a város lassanként felnyitja szemeit...

Ő pedig arra ébred, hogy ismét átaludt egy éjszakát.

Szólj hozzá!

Címkék: fáj wiennagyon wiennalon


A bejegyzés trackback címe:

https://afterrope.blog.hu/api/trackback/id/tr625620053

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása