Abban a sötét szobában hagytam a tarisznyám, amibe új szavakat öntött a karizmám.
Gyönyörű arcodon fel sem sejlett kétely, látod itt röppent el két hely, amit még meg sem látogattunk ketten, látod, hogy eszem így rossz helyre tettem,
hogy nem téged választottalak újból sem,
hogy elveszett fejem nem lelem,
hogy falamra hánytam az okkerkék borsót
hogy húsod már nem kíván többé fűszersót
Nyakadba harapok fránya gonosz kényszer és még egyszer leküzdelek, hát nem mondtam elégszer?
Nem vetted észre, hogy kiborult a bor? megsütlek, megeszlek,rémuralom-kor.
Fizetjük marékszám a csodatevő pirulákat,
egymás falára húzzuk a kis strigulákat.
Megvolt és meglesz és kínzókamra...ketrec
Kuplerájba zárt lelkedet véresre vágtad, hallgass végre ide és fogd be a szádat
...hisz ...
Neked írom, tedd el emlékbe te, balfasz
Okosak és szépek, nem lehet egy halmaz!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.