Hiába.Akkor is. Ez van. Mit hoz? Nem tudom, de akkor is, ha nem akarod....
Addig ne nézz rám és ne gondolj velem, addig én is csendben maradok.
Olyan régóta játszom, hogy az vagyok neked aki, pedig oh dehogy...Régóta és már fáj, már fölösleges, nincs értelme hazudnom a világnak tovább...
De minek is magyarázom?...te úgy is tudod. Tisztában vagy vele ennek ellenére játszol, vidáman gyermetegen kacagva, úgy hogy én kettétörök benne...
De hát neked könnyű, valaki rád borítja a pokrócot amikor fázol, igazából te sosem fázol...
pedig Édes Istenem, hogy itt mennyire, de mennyire hideg van...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.