mikrorope

soha ne tegyel kivancsiva olyanra amibe nem akarsz beavatni. mert talalok en modot, a kivancsisag mar nagyon sok akadalyon utott lyukat az emberiseg torteneteben. oo es talalt most is, ekkora lyukat nem utott meg senki a kepernyobe, a szembogaramba es a pici egomba. legutobb azt mondtam egeszsegben betegsegben leelem az eletem tagadasban. ha hagynak. de nemhagyjak, se a kornyezet sem a lelkiismeret(hogy kie arrol meg mar ne is beszeljunk) nem hagyja hogy derus borus tagadasban varjam ki az unnepeket. nem, inkabb arcon simogat egy mondatfoszlannyal eletem vasara, nem sejtven h napokon belul sajat szavait viszem a vasarra.. es ha mar igy van, ha mar mosolyogtam es oszinten haritottam, majd majdnem veletlenul megis kontarkodtam, tartozok egy vallomassal: NEM LEPODTEM MEG! de merges vagyok. merges a kornyezetre hogy nem hagyott bekeben tagadni, valamit amit regen tudtam csak nem mertem hangosan kimondani. es a regen alatt nem heteket ertek, vagy egyket honapot. akarhany osszefoltozott rozsaszin leplet is teritettem a radaromra, azert mindig volt annak egy alap csipogasa. aztan ki is rajzolodott. almokban, sotetbol felem moccano arnyakban. nem hallgatok en magamra, csak epekedve varok kerdojel nelkul feltett kerdesekre adott meggyozo valaszokra. mindig is martak belulrol a dehogyisek meg az ugyanmikorok. szar szoveg egy szar kerdesre, ahol nem kitart karoknak kellett volna lennie hanem idonek elotte vertnek pajzsnak es hunterek isteni ijanak.. annak lett volna helye, abban jo vagyok, es talan most nem hiroshima krateren probalnek uj eletet kezdeni.. csalodtam. de nem ma. meg is bocsajtok. de nem ma.. a mai nap legyen az orrot fennhordase, szekrenyajtok mogott sohajtozase, a nema szitkoke es a haszontalan "let it be"-ke. aludjunk ma el szotlanul, locsoljunk vizet az izzó semmire ahol a kihűlt valami volt, es a felszallo fust mogul talan meggyozo lesz az elhaló "nincs baj". engem meggyőzött. ideig óráig. de nyugi teged nem hagylak cserben ugy mint magamat. neked nem allitok szobrot, de hozzad hazhoz megyek. a mi hazunkba, egyetlen meleg szobankba, ahol ram se nezel de megnyugvast hozol. es honnan tudnad hogy ami neked teher az nekem már régi tuske. es hogy szeretlek en hogy probalnal megovni tole. hogy szeretlek mindenert ami te vagy es barmiert amit nekem adsz. viszlek magammal, isten engem ugy segeljen, kikeruljuk a mocsarat. nem kell ertem bejonni megegyszer. mert te nem hagyod hogy bemenjek. fogod a kezem es viragos retekre viszel, dalolsz hosokrol es szerelmekrol. en meg elhiszem. es milyen jo hinni vegre. nem kavicsokban meg repulok csikjaiban furkeszni, egymasra hajazo digitalis idokepekbe bambulni. csak ezt a napod add nekem, felgyujtom az elozo eletem esigerem holnap, vagy 10ev mulva kacagva legyintek ha kormot ragva nekiallsz regelni hutlen szerelmesekrol. es minden mehet tovabb mintha mi se tortent volna..