Nincs más hátra mint előre? Ugyan emberek, ne vicceljünk ...Lassan csak hátra van már, előre lépni sem tudok a töménytelen mennyiségű szeméttől, hátra meg utálok menni, végre jöhetne a nirvána, vagy beírhatnám az agyamba a szerencse kódját, mint a Sims3ban, amitől örök életem van és végtelen mennyiségű pénzem...
A Könyvek Könyve fölött ülök és az Énekek Énekét olvasom, szerelemről ír, és én elszégyenlem magam, hogy valaha mertem szólni szerelemről, amiről gyakorta mondom " olyan mint a JETI, emlegetik, hogy létezik de én még sosem találkoztam vele.."
"MInt az almafa az erdőnek fái közt, olyan az én szerelmesem az ifjak közt"- szól hozzám a Biblia és én csöndesen forgatom tovább a lapokat, félrenézve színt vallok magamnak.
" Erősítsetek engem szőlővel, üdítsetek fel engem almákkal, mert betege vagyok a szerelemnek" - kiált rám a "könyv" és én csak elmosolyodom, mert szebben magam sem tudtam volna megfogalmazni az őrjöngő vihart ami én bennem dúl.
" Az ő bal keze az én fejem alatt van , és jobb kezével megölel engem"- hát ölel engem most a csend és mély sóhajjal teszem félre a könyvet, hogy álomra hajtsam a fejem ölelő karok nélkül.
szavak, színek, hangok, fények, körbe rohannak a szobán és egy pontban egyesülve apró csillagként keringenek tovább , megérett a tavasz, hogy felnőttnek nevezzük, s gyerek mivoltunk immáron örökké magunk mögött hagyjuk mi is...Itt az ideje őszintén beszélni...
Mikor? -kérdezem , őszintén utoljára....
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.