Mar ebren vagyok, de nem nyitom ki a szemem, mert szepet almodtam,azt hogy velem vagy. Csak kezemmel nyulok a takaro fele mert fazom, de valamihez hozzaernek hideg ujjaim, egy forro testhez...hozzad.A szivem kihagy ket utest mig nem felnyitom lusta pillaim es a be nem huzott fuggony csalfa arnyekaiban meglatom arcodat. Sosem lattam szebbet, higgy nekem, pedig ahanyat lattam annyit szerettem eddig, en most oszinten szolok, es azt mondom:ez meseszep. Azok as zöke fürtök , a keskeny ajkak, a vekony arc, az a kek szem, ha most ram neznel...kezedbe hajtanam fejem es onnan csodalnalak. Talan megerzed hogy bamullak, mert a hasadra fordulsz es karoddal atkarolsz, meglatom a feliratot: Az elet szep. Ranezek e par szora amit magadon hordasz es elmosolyodom.Az agy szelere ulok kibujva olelesedbol es csak hallgatom a morajlo tengert, felve nezek vissza rad, hatha mostanra mar eltuntel, de kocos furtjeid melyek most eltakarjak arcod meg mindig tancot jarnak szemem elott, boldogan bujok ujbol hozzad,csokokkal boritva arcod minden szegletet, onzoen felhaborgatlak edes almodbol, hogy meg utoljara nap kelte elott az enyem legy...Szemed felnyitod almosan,morcosan...majd ram mosolyogsz. Morgen...
Sosem csengett szebben ez a szo.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.