"Két tűzoltó bemegy az erdőbe, hogy eloltsanak egy kisebb tüzet. Amikor végeztek, odamennek egy kis patakhoz. Egyiküknek csupa korom az arca, a másik viszont makulátlanul tiszta... melyikük fogja megmosni az arcát?
- Ez egy hülye kérdés: nyilván az, amelyiknek csupa korom az arca.
- Tévedsz: a kormos arcú ránéz a társára, és azt gondolja, hogy ő is olyan, mint a másik. És fordítva: az, akinek tiszta az arca, látja, hogy a társa csupa korom, és azt mondja magában: biztosan én is ilyen piszkos vagyok, meg kell mosakodnom."
Szögezzük le, gyűlölöm, amikor idióta Paulo Coelcho idézetekkel kezdenek érzelmes monológokat. De most én is úgy jártam mint a tűzoltó aki csak azért mosakodott meg a jeges vízben, mert egy kormos arcot látott maga előtt...Én nem vagyok mocskos, mert nem piszkoltam be magam, mégis bánkódom...Bánkódom a semmiért, amiatt, hogy nem tettem amit tenni akarok most. Mondom gyakorta, inkább azt bánjam, meg hogy tettem valamit, mint azt, hogy nem tettem...
Felelősségem teljes tudatában most ép ésszel és tiszta szívvel kijelentem,(csak mert eddig zavaros volt a kép és a hang is) ,hogy az arcom tiszta és a kormos csillogás sem fogja elhomályosítani szemem, nem fogok megmosakodni a jeges patakban.Mosakodjon más, akinek van rá oka, hófehér vagyok a fertőben, rohadjatok meg!
De különösképp te! Nem vagy te senki...
vagyis de, egy SENKI vagy...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.