Most alszik a sorok között az emlék, és kezemben tartom az egész világot. Gondolatban máshol járok, de csak a pillanat töredékéig és szembejön az önvád, mint utcán a rég látott jó barát,felver a saját szívverésem és kinyitom a szemem. Csönd honol a szobában csak néha erősödik a szél odakint...
Befelé fordulok és alszom tovább...
Megszakadt a gondolatmenet, véget ért a történet is, nincs erő a kézben hogy leírja amit le kellene írnia.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.