Örökké valóságnak tűntek az évek

Már átadtam mindent,azt is mi enyém

Szavakat keresek és messze tűnődöm

Itt várok rád most én Sion hegyén

Bajtársak voltunk a nehéz csaták alatt

Fagyos föld érlelte lelkünket

Sokszor nyitottuk szólásra ajkunk

De szavak nélkül is értették tettünket

Ahol a szívünk volt, kincset mi nem leltünk

Záporoztak könnyeink untalan

Vártuk a szebb jövőt és tudtuk egymásról

Bajtársa nélkül a másik hontalan

A hátam mögé pillantva,a múltamat nézve

Téged is látlak, jó öreg barát

Köszönöm Neked, hogy részese voltál

Vedd most nyakadba az útnak porát.

A hosszú évek most percnyinek tűnnek

Nem kérek vissza, semmit mi enyém

Mély sírt ásunk most, és belé elrejtjük

Búcsú könnyeink, itt Sion hegyén